2011. január 3., hétfő

Sinai-hegy



   Isten Mózesre bízta népének, Izrael fiainak kivezetését a gyötrelmes egyiptomi fogságból egy tejjel-mézzel folyó országba, Kánaánba. Több hónapon át tartó vándorlás után – miközben átkeltek egy széles vízen – a Mózes vezette zsidók elérkeztek a Sinai-hegy lábához. A teológusok szerint nem holmi varázsütésre nyílt szét a tenger előttük, hanem az izraeliták apály idején keltek át a Vörös-tengeren(?), az őket követő egyiptomiak pedig belefulladtak a dagály óriási víztömegébe.
   A harmadik nap reggelén villámlások és mennydörgések közepette a hegy sűrű füstbe burkolózott, jelezvén az Úr jelenlétét, aki Mózest a hegy tetejére hívta, ott elmondta neki a Tízparancsolat igéit, valamint a zsidó törvénykönyvet, a Tórát. A férfi a hegy lábánál oltárt emelt, melynek oszlopai Izrael 12 törzsét jelképezték. 40 nap és 40 éj után az Úr két vésett kőtáblát nyújtott át neki, rajta a Tízparancsolattal, mely a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazta.


  A szóban forgó Hóreb-hegy ma nem lokalizálható, topográfiai hollétéről semmi konkrétum nem áll a rendelkezésünkre. Természetesen a legkézenfekvőbb megoldás a Sinai-félsziget hegye lenne, amit egyaránt neveznek Sinai- vagy Mózes-hegynek, a turisták tömegeit vonzza. A hegyen 342-ben Nagy Konstantin római császár anyja, Helena császárnő építtetett egy kisebb kápolnát Szűz Mária tiszteletére, a feltételezett égő csipkebokor helyén. Ezt az 1500 m magasan lévő templomot bővítette ki és vette körül fallal 527 után Justinianus bizánci császár, lerakva a mai Szent Katalin-kolostor alapjait. A jelenleg békességben itt élő mintegy húsz szerzetes a zarándokoknak és utazóknak a megértés mellett igazi kuriózummal, csipkedugványokkal is tud szolgálni.


   A kolostor feletti 2285 m-es Mózes (Sinai)-hegyről pompás panoráma tárulkozik, a napfelkelte pedig lélegzetelállító látvánnyal ajándékozza meg a fáradt vándort. A feljutáshoz egy 3250 darabos, nagy kőfellépős emelkedőt kell megmászni, ezeket egykoron szerzetesek vájták a sziklába, és a bűnbánat lépcsőjeként említik. Az alul elterülő valóságos kőóceán percenként változtatja színét a felkelő nap lágy sugaraiban. A csúcson, ahol az Úr Mózesnek átadta a kőtáblákat 1934 óta egy kis kápolna gubbaszt.