A szent apátság nem e világi atmoszférájú kényszerítő erejének
köszönhetően hemzsegnek körülötte a különösebbnél különösebb legendák.
Történetében fontos epizód az Artúr-legenda, de kapcsolatba hozható a Szent
Grállal, a Szentkút gyógyító ereje pedig zarándokhellyé tette.
A legenda szerint
Arimateai József a keresztre feszítés után 12 szent életű keresztény emberrel
Britanniában utazgatva érkezett ide. Avalon szigetén földbe döfte vándorbotját,
ahol az meggyökeresedett, és szent galagonyaként kivirágzott, oda építették a
Szűz Máriának szentelt templomot, az első keresztény szentélyt Britanniában.
Állítólag magával hozta, és itt helyezte el a Grál kelyhet.
Egy másik változat
szerint József a Szentföldről Glastonburybe tért vissza, amit jóval korábban
még a gyermek Jézussal együtt keresett fel.
Az apátságot Szent Patrick alapította az 5. században. A szentélyt 1194-ben fájdalmas tűzvész pusztította el, a
felépítéséhez szükséges pénzt úgy kívánták a szerzetesek előteremteni, hogy
gyorsan „megtalálták” Artúr sírját. Az a fatörzsből kivájt koporsó, amit a
leégett kolostor aljából hoztak fel éppen passzolt a korabeli mítoszokba, benne
egy szőke női és egy magas férfi csontváz feküdt. Ez utóbbi koponyáján halálos
sérülés volt látható. Mellőlük előkerült még egy feliratos kereszt is: „Itt
Avalon szigetén nyugszik Artúr király”
A sírt gondosan
dokumentálták, a relikviát számos vizsgálatnak vetették alá, de a történelem
viharaiban mindezek már rég elkeveredtek. Annyi látszik csupán bizonyosnak,
hogy a keresztre írt felirat latin nyelvű, ezért nem keletkezhetett Artúr
idejében, vagyis ilyen szempontból hamisítvány.
Több mint ezer
esztendőt követően aztán az egyre terebélyesedő fényűző templom nagyon szúrta a
szemét a római katolicizmussal szakító VIII. Henriknek, ezért a király földig
romboltatta azt. 1907-ben Frederick Bond építész irányításával hozzáfogtak a
romok feltárásához. A munka korántsem volt egyszerű, így a férfiú, aki az
építészet kiváló ismerete mellett az okkult tanok tudójának is mondhatta magát,
eredeti ötlettől vezérelve egy médiumhoz fordult, hogy ő közvetítsen közte és a
szellemvilág között. Az egyik szeánszon a médium a túlvilág fantomjai által
vezérelt írószerszámmal lerajzolta a lerombolt apátság addig rejtett alapjait.
Két évre rá Bond ezeknek a jegyzeteknek a felhasználásával kezdhetett hozzá a
részletes ásatásokhoz, és mit ád az ég, ami addig nem sikerült senkinek sem,
neki igen: hamarosan ráakadt a föld alatti ledőlt falakra, kapukra, tornyokra,
oszlopokra.
Bőséges anyagi hozzájáruláshoz jutott a folytatáshoz, egyre inkább
körvonalazódott az egykori szentély alapterülete. És mindezt egy másvilági
lélek, egy alapító szerzetes útbaigazításai alapján! Ezt az aprócska titkot
azonban csak egy évtizeddel később, 1918-ban tárta a nyilvánosság elé, őszinte
döbbenetet, jelentős visszhangot keltve vallási körökben. Az egyház – aki
megbízta őt a munkával – szerint a férfi hagyta, hogy a spiritizmus démonai
irányítsák cselekedeteit, botrányossá vált az egész eljárás. Tekintélyét tudós
körökben azon nyomban elvesztette, még a templom közeléből is kiutasították,
megkeseredve tért vissza hazájába, Amerikába; végleg hátrahagyta az általa
feltárt apátság fűvel beültetett romjait. Könyveit, a felfedezésének
dokumentációját mind megsemmisítették. De késői volt minden próbálkozás,
Glastonbury kísértete már felébredt. Hogy aztán az építész valóban túlvilági
segítséget kapott-e, vagy született ösztönös képességeit kamatoztatta
munkájában, aligha tudhatjuk már meg.
Bond úgy vélte, hogy az egész szent terület egy
asztrológiai kert. Benne a világunkat egy kozmikus tervnek megfelelően
rendezték be, ahol az apátságot és több más várost is egy geometriai terv
alapján lehetett csak felépíteni, az adott hely természeti adottságainak
megfelelően.
