2011. február 17., csütörtök

Rosslyn

   


   Nem messze a skót Edinburgh királyi városától áll egy varázslatos középkori épület, a Rosslyn-kápolna, ahol közelebb kerülhetünk mennyhez és pokolhoz, mint bárhol másutt a világon. A spiritizmus e bástyája őrzi a Templomos lovagok rendjének titokzatos múltját, és talán kincsét is. Már a korai időktől fogva energiaközpontnak és lelki fókusznak tekintették. Misztikus hírneve a bőséges és változatos faragványaiban, illetve a hozzá kapcsolódó mítoszok, legendák erejében rejlik. Eredetéről, jelentőségéről számtalan mendemonda kering, a sejtelmes építmény rászolgált a világhírre, minden pillanat meglepetést tartogat a látogató számára.
   Eredetileg az egész szentélyt a jeruzsálemi Templom mintájára kívánták felépíteni. A legenda szerint Salamon templomának romjait a Templomos lovagok ásták ki, de nem tudták, hogyan nézhetett ki eredetiben, mindössze az ép nyugati fal egy részét találták meg, és azt mintázva építették meg Rosslynt. Felszentelése óta szóbeszéd tárgya a lovagok elrejtett kincse, amelyet a kápolna rejthet magában. 
    A kápolna kőpadlója alatt húzódó kripta a Sinclair család temetkezési helyéül szolgált, skót lovagok nemzedékei nyugszanak itt, ám a felbontását nem engedélyezik az imahely megóvása érdekében. Ez a tény csak tovább növeli a hely misztériumát. Többek között ebbe az eldugott sírhelybe képzelik Jézus mumifikált fejét, a templomosok kincsét, köztük a Szent Grált, a frigyládát, valamint az eredeti skót koronaékszereket. Az összeesküvés-elméletek hívei világtitkok elkendőzésére találtak itt vélt, vagy valós bizonyítékokat, míg mások az örök nőiesség tiszteletét látják az épület harmonikus konstrukciójában. Rosslyn igen bőkezű az ezoterikus segítségért fohászkodók hívőknek, maga a dalai láma is spirituális élményről beszélt látogatását követően. A buddhista tanok pedig állítják, hogy a szentély fontos szerepet fog játszani a világbéke megteremtésében. Úgy legyen!
   A 21. századi „da Vinci kód” láz betört a szentélybe, a rajongók lassan tönkreteszik a kápolnát,felújítása folyamatosnak mondható.
  

2011. február 2., szerda

Álomidő

   


   Ausztrália eltérő nyelvű és életfilozófiájú őslakosainak (aborogin) kultúrájában a fő hasonlóságot az „Álomidőnek” (teremtésmítosz) nevezett történelem előtti korszak jelentette. Ez a világkép kötötte össze az embereket, a tájat, az élővilágot, a rituális helyeket, a szellemeket és persze az időt, egy szóval magát a mindenséget.
   A nomád életmódú őslakosok szemében a belső értékek és a környezet egyaránt az Álomidő eseményeihez köthetők. A világ kezdetén az elődök cselekedeteikkel alakították ki a mai tájat. Mindent, amit megérintettek és minden helyet, ahol megfordultak, feltöltötték saját életerejükkel. Ezt követően pedig visszatértek pihenni. Evvel azonban nem ért véget az Álomidő, folytatódott nemzedékek tevékenységén át, és tart ma is. Az Álomidő és a földi élet összefonódása mindig egy-egy rituális eseményben sűrűsödik össze, melyet a táncokban, énekekben, az álmokban, a szent helyekhez való zarándoklatokban, a mítoszokban való hit teszi teljessé. Az Álomidőt megtestesítő bennszülött kézműves tárgyak az ezt megünneplő szertartásokhoz készültek. 
    A teremtéskor született meg az Uluru is, amit manapság Ayers Szikla-ként ismerünk. Földrajzilag Nyugat-Ausztráliában található, közel az ország mértani közepéhez. 
   Az Uluru Nemzeti Park 1987 óta tartozik az UNESCO Világörökség részéhez. A természetvédelmi terület vonzó látványossága a síkságból meredeken kiemelkedő két terjedelmes sziklatömb. Egyikük a sivatag fölé 550 m magasra nyúló Olga-hegy (Kata Tjuta), amelyet a szikla felszíni bemélyedései 30 kisebb kúpos hegyre tagolnak. Neve Olga württembergi királynét idézi.
   A másik a tőle 35 km-re lévő, 365 m magas, 2,5 km széles és 3 km hosszú Ayers Rock, amely Ausztrália nemzeti jelképe, a világ legnagyobb homokkő-monolitja, pedig ez a kis darab csupán egy lesüllyedt hegy látható csúcsa, a többi része becslések szerint 6 km-rel nyúlik a talaj alá. Felszíne a nap fényének változásait követve a halvány rózsaszíntől, az izzó vörösig a napszaktól függően más-más színben játszik.