Loading...

2010. december 2., csütörtök

Oak-sziget

  
  

  A másfél kilométeres „kincses sziget” 200 méternyire fekszik a kanadai szárazföldtől, Halifax város közelében.
  A mai napig makacsul tartja magát az az elképzelés, hogy azon a földön fantasztikus kincsnek kell lennie. Azon a lakatlan szigeten folytatták a legdrágább és leghosszabb kincskeresést, amióta világ a világ. 1795 óta különféle emberek ezrei, kalandorok, tudósok vettek részt már a kutatásban, de a kopár sziget nem fedte fel ezidáig titkát, a rejtély csak nőttön nőtt, minél többen folytak, folynak bele.
A 18. század végén, amikor új telepesek érkeztek Európából, még óriástölgyek éltek a sziget dús vegetációjú földjén (Oak=tölgy). Egy kalandvágyó 17 éves ifjú a szigeti sétája közben egy mélyedést fedezett fel; a sok tengeri mítosztól felvértezve azonmód a kalózok elrejtett kincsére gondolt. Hozzá is fogott barátaival az ásáshoz, azonban kincsnek nyoma sem mutatkozott, az eredménytelenség pedig elvette a kedvüket egy időre a kereséstől.
Egyikük mégsem felejtette el végérvényesen ezt a jópofa kalandot. Egy befolyásos és nem utolsó sorban gazdag üzletember társaságában visszatért, hogy folytathassa a kutatást. Egymás után tűntek elő a padlószintek, de egy akadályra nem számítottak: 33 m mélyen a mindent elborító víz lett az úr. Ezért párhuzamosan a régivel, egy új gödröt ástak, de 37 méteren azt is elöntötte a víz, így sikerélmény nélkül távoztak a szigetről.
  De most már nem volt visszaút, beindult a „gépezetet”, az elásott kincs legendája, mint ahogy az már lenni szokott, terjedt a világban, mint a pestis. A kincsláztól fertőzötten többen is próbálkoztak, mi több, komoly kutatótársaság alakult a sziget feltérképezésére. Többek között járt a szigeten Franklin Roosevelt és John Wayne is, de ők sem hoztak szerencsét. A kincsek helyett deszkadarabok, lapos kövek kerültek a felszínre, rajtuk ismeretlen eredetű írással. Az összes kísérlet kudarcba fulladt: a víz mindig feltört alulról, és elárasztotta az egész kiásott barlangrendszert, kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Újabb és újabb vállalkozások mentek tönkre, egyik sem hozta meg a várt eredményt, ám a hit nem veszett oda.
   Egyes feltevések szerint a Krisztus vérét felfogó Szent Grált rejti a sziget, amit a Templomos lovagok hoztak a Szentföldről a biztonságot nyújtó barlangba. Életszerűbb az a spanyol gályát említő lehetőség, amikor a hajó éppen a kalóztámadásoktól tartva kötött ki a szigetnél, hogy elrejtsék féltett aranyukat, amíg biztonságosan visszatérhetnek érte. Valami gikszer azonban közbe jöhetett, talán elsüllyedt a hajó, mert a kincs feledésbe merült. Az amerikaiak elsősorban saját történelmükben kutakodnak, szerintük a Függetlenségi Háborúban vesztes brit csapatok visszavonulóban ásták el ott az értékeiket.
   A kincskeresés utolsó fejezete még várat magára, az évszázados rombolás sem segíti a további kutatást, de egy valamiben biztosak lehetünk: amíg a sziget egy talpalatnyi földje még kilátszik a vízből, mindig lesz valaki, aki a mélyére hatoljon, a biztos és könnyű meggazdagodás reményében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése