A
másfél kilométeres „kincses sziget” 200 méternyire fekszik a
kanadai szárazföldtől, Halifax város közelében.
A
mai napig makacsul tartja magát az az elképzelés, hogy azon a földön fantasztikus kincsnek kell lennie. Azon a
lakatlan szigeten folytatták a legdrágább és leghosszabb
kincskeresést, amióta világ a világ. 1795 óta különféle
emberek ezrei, kalandorok, tudósok vettek részt már a kutatásban,
de a kopár sziget nem fedte fel ezidáig titkát, a rejtély csak
nőttön nőtt, minél többen folytak, folynak bele.
A
18. század végén, amikor új telepesek érkeztek Európából, még
óriástölgyek éltek a sziget dús vegetációjú földjén
(Oak=tölgy). Egy kalandvágyó 17 éves ifjú a szigeti sétája közben
egy mélyedést fedezett fel; a sok tengeri mítosztól felvértezve
azonmód a kalózok elrejtett kincsére gondolt. Hozzá is fogott
barátaival az ásáshoz, azonban
kincsnek nyoma sem mutatkozott, az
eredménytelenség pedig elvette a kedvüket egy időre a
kereséstől.
Egyikük mégsem felejtette el végérvényesen ezt a
jópofa kalandot. Egy befolyásos és nem utolsó sorban gazdag üzletember
társaságában visszatért, hogy folytathassa a kutatást. Egymás
után tűntek elő a padlószintek, de egy akadályra nem
számítottak: 33 m mélyen a mindent elborító víz lett az úr.
Ezért párhuzamosan a régivel, egy új gödröt ástak, de 37
méteren azt is elöntötte a víz, így sikerélmény nélkül
távoztak a szigetről.
De
most már nem volt visszaút, beindult a „gépezetet”, az elásott
kincs legendája, mint ahogy az már lenni szokott, terjedt a
világban, mint a pestis. A kincsláztól fertőzötten többen is
próbálkoztak, mi több, komoly kutatótársaság alakult a sziget
feltérképezésére. Többek
között járt a szigeten Franklin Roosevelt és John Wayne is, de ők
sem hoztak szerencsét. A kincsek helyett deszkadarabok, lapos kövek
kerültek a felszínre, rajtuk ismeretlen eredetű írással. Az
összes kísérlet kudarcba fulladt: a víz mindig feltört alulról,
és elárasztotta az egész kiásott barlangrendszert, kénytelenek
voltak visszavonulót fújni. Újabb és újabb vállalkozások
mentek tönkre, egyik sem hozta meg a várt eredményt, ám a hit nem veszett oda.
Egyes
feltevések szerint a Krisztus vérét felfogó Szent Grált rejti a
sziget, amit a Templomos lovagok hoztak a Szentföldről a
biztonságot nyújtó barlangba. Életszerűbb
az a spanyol gályát említő lehetőség, amikor a hajó éppen a
kalóztámadásoktól tartva kötött ki a szigetnél, hogy elrejtsék
féltett aranyukat, amíg biztonságosan visszatérhetnek érte.
Valami gikszer azonban közbe jöhetett, talán elsüllyedt a hajó,
mert a kincs feledésbe merült. Az
amerikaiak elsősorban saját történelmükben kutakodnak, szerintük
a Függetlenségi Háborúban vesztes brit csapatok visszavonulóban
ásták el ott az értékeiket.
A
kincskeresés utolsó fejezete még várat magára, az évszázados
rombolás sem segíti a további kutatást, de egy valamiben biztosak
lehetünk: amíg a sziget egy talpalatnyi földje még kilátszik a
vízből, mindig lesz valaki, aki a mélyére hatoljon, a biztos és
könnyű meggazdagodás reményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése