Álomidő

   

   Ausztrália eltérő nyelvű és életfilozófiájú őslakosainak (aborogin) kultúrájában a fő hasonlóságot az „Álomidőnek” (teremtésmítosz) nevezett történelem előtti korszak jelentette. Ez a világkép kötötte össze az embereket, a tájat, az élővilágot, a rituális helyeket, a szellemeket és persze az időt, egy szóval magát a mindenséget.

   A nomád életmódú őslakosok szemében a belső értékek és a környezet egyaránt az Álomidő eseményeihez köthetők. A világ kezdetén az elődök cselekedeteikkel alakították ki a mai tájat. Mindent, amit megérintettek és minden helyet, ahol megfordultak, feltöltötték saját életerejükkel. Ezt követően pedig visszatértek pihenni. Evvel azonban nem ért véget az Álomidő, folytatódott nemzedékek tevékenységén át, és tart ma is. Az Álomidő és a földi élet összefonódása mindig egy-egy rituális eseményben sűrűsödik össze, melyet a táncokban, énekekben, az álmokban, a szent helyekhez való zarándoklatokban, a mítoszokban való hit teszi teljessé. Az Álomidőt megtestesítő bennszülött kézműves tárgyak az ezt megünneplő szertartásokhoz készültek. 
    A teremtéskor született meg az Uluru is, amit manapság Ayers Szikla-ként ismerünk. Földrajzilag Nyugat-Ausztráliában található, közel az ország mértani közepéhez. 

   Az Uluru Nemzeti Park 1987 óta tartozik az UNESCO Világörökség részéhez. A természetvédelmi terület vonzó látványossága a síkságból meredeken kiemelkedő két terjedelmes sziklatömb. Egyikük a sivatag fölé 550 m magasra nyúló Olga-hegy (Kata Tjuta), amelyet a szikla felszíni bemélyedései 30 kisebb kúpos hegyre tagolnak. Neve Olga württembergi királynét idézi.

   A másik a tőle 35 km-re lévő, 365 m magas, 2,5 km széles és 3 km hosszú Ayers Rock, amely Ausztrália nemzeti jelképe, a világ legnagyobb homokkő-monolitja, pedig ez a kis darab csupán egy lesüllyedt hegy látható csúcsa, a többi része becslések szerint 6 km-rel nyúlik a talaj alá. Felszíne a nap fényének változásait követve a halvány rózsaszíntől, az izzó vörösig a napszaktól függően más-más színben játszik.