Loading...

2010. november 1., hétfő

Egyiptomi piramisok


    A Nílus nyugati oldalán száznál több piramis állt hajdanán, némelyek máig büszkén törnek a csillagok felé szétzúzva a ritka fellegeket, némelyeken meglátszanak már a könyörtelenül múló idő pusztításai. Ma ezekből 62 látható, amint csendes áhítattal szemlélik fensőbbségüket utazók és régészek egyaránt, azt kutatva, milyen roppant tudással felvértezett élőlények alkothatták csodálatuk tárgyait, ahol egyesül Ég és Föld.
   Egyedülálló építészeti megoldásaival, a világ legnagyobb rejtélyeinek egyike. Pusztán az ismeretlen számunkra, miként alkották, kik és miért? A ma elfogadott teória szerint Egyiptom történetének hajnalán az előkelőségek masztabákba temetkeztek. Így alakulhatott ki később ezek egymásra helyezéséből a lépcsős piramis a mai Kairó közeli Szakkarában. Az elkövetkező királyok kedvet kaphattak e gigantikus építményekhez, úgy gondolhatták: az „égi lajtorja” segítségével a túlvilágon hamarabb egyesülnek majd Ozirisszel.
   A valódi múlt nélküli fáraók korai korszakában már nagyjából megvolt minden, ami egy ragyogó kultúra létezését lehetővé tette: központosított állami apparátus, öntözéses mezőgazdaság, rabszolgaság, csillagászati, matematikai, építészeti tudományok, kész írás, pontos kalendárium, korukat meghazudtoló művészetek. Csak az a nagy talány: honnan származik ez a mérhetetlen tudás? Az semmiképp sem egyezik a mai dogmatikus szemléletmóddal, hogy mindezeket 2-300 év alatt teremtették volna meg. Egyiptom hirtelen és éretten való megjelenése a történelmi múltban nem kevés fejfájást okoz az egyiptológusoknak is, sokszor kényszeríti őket szövevényes, ingatag elméletek világgá kürtölésére.
   Nem csekély a kételkedők száma abban, hogy kb. 5000 éve a kőkorszakból egyszerre csak betoppant kőbaltájával, kezdetleges rézszerszámaival az ember, és az indokolatlanul rövid fellendülés után felhúzta ezeket a csodálatos építményeket a semmiből. Olybá tűnhet, mintha az egyiptomi történelem fejlett kultúrájú szakasza egy pillanat alatt alakult volna ki a primitív neolitikumból, a fejlődés lépcsőfokait átugorva. A technika, az építészet, a tudományok, a művészet, a szervezettség hirtelen jelent meg, mintha importálták volna. A kétkedők inkább hisznek egy korábbi civilizáció létezésében majd pusztulásában. Az ő örökségük lehettek e csodás gúlák, melyek később az Óbirodalomban mintául szolgáltak a további, kisebb piramisok építéséhez, hogy másodlagos temetkezésekre használhassák azokat az egyiptomiak.
   A gízai-fennsíkon magasodik az egyetlen épen fennmaradt csoda a hét ókori közül, amely túlélte az évezredek viharait. A legalább 4500 éve itt trónoló három hatalmas gúla kőtömbjei között sehogy sem fedezhetünk fel parányi disszonanciát. Közülük a IV. dinasztia uralkodójának, Kheopsznak tulajdonított építmény rejtély a rejtélyben. Ráadásul, ahogy fejlődik korunk technológiája, úgy válik még titokzatosabbá, mintha szándékosan játszana a kutatókkal, mindössze apró fogódzókat ad magából, a többit a fantáziánkra bízza. Mindjárt itt van hihetetlen nagysága: a Nagy Piramisban a kereszténység öt legterjedelmesebb szent temploma simán elférne. Alapja 230,8×230,8 méter, míg magassága készen 146,6 méter volt, eredetileg 210 kősort építettek be, ma 201 a számuk. A beépített 2 300 000 db kőtömb átlagmérete 127×127×71 cm, az átlagos súlyuk 2,5 tonna, az építmény összsúlya 6,5 millió tonna. Az északi oldal kis mértékű, szemmel nem érzékelhető homorításával igyekeztek elnyelni a piramis árnyékát. Az Istenekhez közeli csúcs alatt sem kívül, sem belül nincs felirat, egy piros „Kheopsz”-szerű véseten kívül, melynek valódisága erősen vitatott. 1837-ben Vyse brit ezredes, amatőr régész a Király kamrájában „találta”, ahol előzőleg robbantással vájt utat magának. Minderre a kutatásainak utolsó napjaiban került sor, de még éppen időben ahhoz, hogy hazájából újabb pénzforrásokkal támogassák eme „bizonyíték” hatására, így nem kellett sikertelensége okán kényszeredetten hazakullognia. Szerencsére, ilyen drasztikus lépésre, mint a robbantás, azóta sem ragadtatta magát senki.
   Mindenesetre a szükségtelennek tűnő precizitással épült Nagy-Piramisnak – ma is irigylendő pontossággal tájolták az égtájak felé – máig kozmikus erőt tulajdonítanak. 1884-ben New Yorkban a kezdő délkör meghatározásakor először a gízai piramisokon való áthaladást javasolták, mielőtt Greenwich mellett voksoltak volna.
   Bárkik is tervezték és kivitelezték e roppant építményeket, legyenek akár megalomán uralkodók, akár egy letűnt archaikus civilizáció polgárai, rendelkezniük kellett a geometria, a matematika, a csillagászat magas szintű tudományával, tisztában voltak a statikával, a tájolással, a földméréssel. Ismerték a területszámítást, a függőónt, eszközeik pedig messze felülmúlták a kor lehetőségeit.
   Az evidens, hogy a kor munkásai tökéletesen szakképzetlenek voltak, de a tervezőknek sem adatott meg tapasztalatokra szert tenni korábban. Honnan is lett volna? Ehhez képest viszont káprázatos szakértelemről tettek bizonyságot, amire feltétlenül büszkék lehetünk mi, az utódaik is.
   Egyiptomban soha egyetlen piramis sem épült ezután, ami megközelítette volna az addigiak méreteit és minőségét, ennélfogva a mérnöki tudás is hanyatlásnak indult. Az Óbirodalom gúlái ma is vonzzák a turisták millióit, míg a későbbi építmények mára jobb esetben is csupán egy halom kőtörmelékre hasonlítanak. Furcsa módon, minél később épült egy piramis, annál silányabb másolat vált belőle. Mintha az egyiptomiak elfelejtették volna a már egyszer megszerzett tudásukat, mintha egy evolúciós ugrást hajtottak volna végre, visszafelé. Pedig az világos, hogy az emberi szellem minden buktató ellenére eléri azt, amire predesztinálva van, nem fejlődhet vissza, egy korábbi szakaszába. Olyan, mintha a 20. századvégi ember hirtelen megalkotta volna az űrsiklót, mielőtt feltalálta volna a fedeles vitorlázó gépet majd a motorost, a sugárhajtásút, és így tovább.
   Aligha állunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk: sok meglepetést tartogat még számunkra az ókori Egyiptom jövőbeli felfedezése, elsősorban ami a földi örökkévalóság szimbólumait, a piramisokat illeti, amely könnyen megingathatja még a legkonzervatívabb eszméket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése