Amikor Napóleon 1798-ban seregével partra szállt Egyiptomban, még nem sejthette senki, milyen fordulatot hoz ez az emberiség múltját kutatók népes táborában. Az addig alig ismert ókori kultúra feléledt tetszhalott állapotából, ugyanis a császár katonái rábukkantak arra a kőtáblára, ami aztán a Rosette-i kő néven vált ismertté, és ma a British-múzeum tulajdonát képezi. Miután sok egyéb tárggyal együtt Franciaországba szállították, F. Champollion (1790–1832), a kiváló tudós birtokába került, akinek hosszú, aprólékos munka után sikerült a szinte lehetetlen, és kibogozta a rejtélyt, megfejtette a két különböző nyelven írt, és három formában ugyanazt leíró szöveget, és 1822-ben tanulmányában megosztotta azt a világgal. A Kr. e. 196-ban vésett fekete tábla az ókori hieroglif jelek mellett annak egyszerűsített változatát, a későbbi demotikus írást, végül pedig a jól ismert görög írást tartalmazza, így olvashatóvá váltak az addig érthetetlen, összetett szimbólumrendszerek, felbecsülhetetlen tudással ajándékozva meg az egyiptológusokat, közvetve pedig az emberiséget.
A hieroglif írás – jelentése „szent véset” –, feltalálását Thot istennek tulajdonították, főként vallási szövegekre, sírfeliratokra használták, de fontos szerepe volt a kereskedelemben, gazdasági feljegyzésekben, bár mindennapi használatra bonyolultsága okán kevésbé volt alkalmas, arra a hieratikust használták, elsősorban papiruszokon. Nagyjából 4000 írásjel létezett, némelyek igen dekoratívak. Az ábrákat sorokba vagy oszlopokba vésték, rajzolták, lehet balról jobbra, avagy fordítva olvasni aszerint, hogy az élő alakok – főként állatok – melyik irányban állnak, mert azok mindig a sorok kezdete felé néznek. Az oszlopokat felülről lefelé betűzzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése