2011. szeptember 10., szombat

Fantomsziget


   A nemrég magunk mögött hagyott 20. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben a Földközi-tenger hullámai közül időnként egy új földterület, egy „hatalmas felfordított tányér” bukkant fel. Egy pár száz méter átmérőjű teljesen kopár, kissé barnászöld, olykor szürkésfehér színű ismeretlen képződmény, amiről csak a hajósok elbeszéléseiből értesülhettünk, mert amire egy-egy kutatócsoport a helyszínre érkezett, az a valami egyszerűen eltűnt. Itt az időnként szón van a hangsúly, hiszen mindig más-más koordinátákon látták a titokzatos tüneményt, mintha legalábbis mozogna.
   A szemtanúk egy része hatalmas repülő csészealjnak vélte, voltak akik egy dinoszaurusz korabeli tengeri szörnyre asszociáltak, és akadtak olyanok is, akik úgy gondolták, hogy egy lakatlan, kóborló szigettel volt dolguk.
   Aztán elérkezett az ezredforduló, majd a 21. század elején egy újabb hasonló eset produkált megütközést tengerész körökben. Számos hajó kapitánya egymástól több napi vízi útra is szinte ugyanazt írta a hajónaplójába: az óceánokat és tengereket járva feltűnt nem messze tőlük egy, a legrészletesebb térképeken sem jelölt szigetecske. Természetesen megpróbáltak utána járni ennek a kísérteties rejtélynek, de mihelyt a közelébe értek volna, a látomás köddé vált, soha senki nem tudott a szárazföldre lépni.
   A „fantomsziget” legtöbbször az Indiai és Csendes óceánon okozott döbbenetet, repülőgépekről és hajókról egyaránt jelentettek ilyen eseteket. De amilyen hirtelen tört ki a víz fodraiból, ugyanolyan váratlanul süllyedt is el, vagy bármi is történt vele. Általánosságban elmondható, hogy a megjelenő terület felszínét nem borították fák, nem takarta növényzet, a földdarabot a sárgásbarna szín uralta. A szemtanúk ellipszis alakúnak festették le; repülőről megbecsülve a hossza meghaladta az 1 kilométert, a szélességét pedig nagyjából 500 méterben állapították meg. Megfigyelések érkeztek Palau szigetéről, Hawaiiről, Tasmániából, a Kókusz-szigetek környékéről, még videofilmet is készítettek róla, de egy nagy folton kívül más nemigen segítette a hatékony elemzést. Az egyik esetnél a közeli ausztrál haditengerészet egy jól felszerelt expedíciót indított a rejtélyes földre. Ugyan rendelkeztek a sziget pontos koordinátáival, mégsem jártak sikerrel, a keresett szárazföldnek csak a hűlt helyét találták, mintha csak szemérmesen bújócskázott volna velük.
2002-ben Hawaii légteréből a Csendes-óceán felett egy utasszállító repülőgép számolt be a földi irányítóknak, hogy alatta egy különös dolog jelent meg a vízen, körülötte sűrű pára lebegett. Az amerikai haditengerészet egyik ott tartózkodó atom-tengeralattjárója gyakorlatozás közben vette az adást, odaosontak hát a szigethez., ám az, mintha hallotta volna mit forralnak ellene, merülni kezdett. Az oda érkező kisebb felderítő repülők már csak a süllyedő objektumot lezáró kavargó vizet konstatálhatták. A tengeralattjáró műszerei is jeleztek egy hatalmas méretű, különös hangot adó testet a közelben. Elsősorban a légbuborékok láttán rögtön egy bálnára gyanakodtak, a követését viszont megakadályozta a nagy mélység.
   2003 elején a Barracuda nevű francia jacht Ausztráliából Tahiti felé hajózott, amikor az ügyeletes kormányos hátrapillantott, és azt hitte túl sok rumot öntött magába. A hajó mögött egy szigetet vett észre, éppen ott, ahol az imént még ők szelték a habokat. Tapasztalataikat közölték a legközelebbi kikötőnek: elmondták, hogy visszafordulnak megtekinteni a jelenséget. Több hír nem érkezett felőlük, elvesztek a jachttal együtt mindörökre.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése