Loading...

2011. március 28., hétfő

Glastonbury

    
   A szent apátság nem e világi atmoszférájú kényszerítő erejének köszönhetően hemzsegnek körülötte a különösebbnél különösebb legendák. Történetében fontos epizód az Artúr-legenda, de kapcsolatba hozható a Szent Grállal, a Szentkút gyógyító ereje pedig zarándokhellyé tette. 


A legenda szerint Arimateai József a keresztre feszítés után 12 szent életű keresztény emberrel Britanniában utazgatva érkezett ide. Avalon szigetén földbe döfte vándorbotját, ahol az meggyökeresedett, és szent galagonyaként kivirágzott, oda építették a Szűz Máriának szentelt templomot, az első keresztény szentélyt Britanniában. Állítólag magával hozta, és itt helyezte el a Grál kelyhet.
Egy másik változat szerint József a Szentföldről Glastonburybe tért vissza, amit jóval korábban még a gyermek Jézussal együtt keresett fel.


   Az apátságot Szent Patrick alapította az 5. században. A szentélyt 1194-ben fájdalmas tűzvész pusztította el, a felépítéséhez szükséges pénzt úgy kívánták a szerzetesek előteremteni, hogy gyorsan „megtalálták” Artúr sírját. Az a fatörzsből kivájt koporsó, amit a leégett kolostor aljából hoztak fel éppen passzolt a korabeli mítoszokba, benne egy szőke női és egy magas férfi csontváz feküdt. Ez utóbbi koponyáján halálos sérülés volt látható. Mellőlük előkerült még egy feliratos kereszt is: „Itt Avalon szigetén nyugszik Artúr király”
   A sírt gondosan dokumentálták, a relikviát számos vizsgálatnak vetették alá, de a történelem viharaiban mindezek már rég elkeveredtek. Annyi látszik csupán bizonyosnak, hogy a keresztre írt felirat latin nyelvű, ezért nem keletkezhetett Artúr idejében, vagyis ilyen szempontból hamisítvány.
 
   Több mint ezer esztendőt követően aztán az egyre terebélyesedő fényűző templom nagyon szúrta a szemét a római katolicizmussal szakító VIII. Henriknek, ezért a király földig romboltatta azt. 1907-ben Frederick Bond építész irányításával hozzáfogtak a romok feltárásához. A munka korántsem volt egyszerű, így a férfiú, aki az építészet kiváló ismerete mellett az okkult tanok tudójának is mondhatta magát, eredeti ötlettől vezérelve egy médiumhoz fordult, hogy ő közvetítsen közte és a szellemvilág között. Az egyik szeánszon a médium a túlvilág fantomjai által vezérelt írószerszámmal lerajzolta a lerombolt apátság addig rejtett alapjait. Két évre rá Bond ezeknek a jegyzeteknek a felhasználásával kezdhetett hozzá a részletes ásatásokhoz, és mit ád az ég, ami addig nem sikerült senkinek sem, neki igen: hamarosan ráakadt a föld alatti ledőlt falakra, kapukra, tornyokra, oszlopokra. 
   Bőséges anyagi hozzájáruláshoz jutott a folytatáshoz, egyre inkább körvonalazódott az egykori szentély alapterülete. És mindezt egy másvilági lélek, egy alapító szerzetes útbaigazításai alapján! Ezt az aprócska titkot azonban csak egy évtizeddel később, 1918-ban tárta a nyilvánosság elé, őszinte döbbenetet, jelentős visszhangot keltve vallási körökben. Az egyház – aki megbízta őt a munkával – szerint a férfi hagyta, hogy a spiritizmus démonai irányítsák cselekedeteit, botrányossá vált az egész eljárás. Tekintélyét tudós körökben azon nyomban elvesztette, még a templom közeléből is kiutasították, megkeseredve tért vissza hazájába, Amerikába; végleg hátrahagyta az általa feltárt apátság fűvel beültetett romjait. Könyveit, a felfedezésének dokumentációját mind megsemmisítették. De késői volt minden próbálkozás, Glastonbury kísértete már felébredt. Hogy aztán az építész valóban túlvilági segítséget kapott-e, vagy született ösztönös képességeit kamatoztatta munkájában, aligha tudhatjuk már meg. 
   Bond úgy vélte, hogy az egész szent terület egy asztrológiai kert. Benne a világunkat egy kozmikus tervnek megfelelően rendezték be, ahol az apátságot és több más várost is egy geometriai terv alapján lehetett csak felépíteni, az adott hely természeti adottságainak megfelelően.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése