"Tudjátok meg, földönfutó családból származom, öt külhoni városban él három
feleségem és nyolc gyerekem" – kezdte megható prédikálását az ideiglenesen a vidéki településen tartózkodó katolikus pap, mellyel azonmód maga mögé
állította templomi hallgatóságát, nem úgy a hátsó padsorok egyikében helyet
foglaló pártvezért, aki sűrű keresztvetések közepette, dúlva-fúlva hagyta el a
szentélyt. Az aranyszájú szent mit sem törődve a halandó ilyen irányú
értékítéletével, szó nélkül, bár szelíd izomrángások közepette folytatta:
"A helyi betegeskedő atya panaszait tolmácsolom néktek akkor, amikor
nyomatékosan felhívom a figyelmét minden, a veszedelmes sört rogyásig pofátlanul
elfogyasztó hívőnek, mely szerint a sekrestye illemhelyét csak különösen megalapozott
esetben használhatjátok. Aki indokolatlanul mégis megteszi azt, kegyetlen
szankciókkal számolhat, elég hacsak Szent Bertalan bőrére gondoltok" – mennydörögte, vastag mutatóujját az ég felé emelve.
Idegenként a háttérben húzódtam meg, éppen lefényképeztem volna ezt az
illusztris társaságot, amikor felbuzgott
alsó fertályomban a buzogni való. Puhán kezdtem ugrálni egyik lábamról a
másikra, szökdécseltem a padok között, sziszegő ábrázatomat látva a hívek
bocsánatért esedezve az a magasba vetették áldott tekintetüket, míg kievickéltem
az első mellékhelyiségéig, ahol a szankció csupán néhány
pénzérme leszurkolása volt. A pult
mögött álló csapos, miközben opálossá törölgette a tiszta poharakat, öblös hangú szentbeszédében
kitért a szemközti templom metamorfózisára:
"Mert azt tudnotok kell, hogy az igazi papok fenn vannak az égben,
ott hirdetik az Úr igéjét. Akiket itt a földön láttok, legyenek bármilyen mézesmázosak is, azok hamis papok, szellemek csupán. Aranynyakláncukon ott fityeg a narancs és a vörös szegfű."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése