Loading...

2015. augusztus 3., hétfő

Vasárnapi mise

  




 "Tudjátok meg, földönfutó családból származom, öt külhoni városban él három feleségem és nyolc gyerekem" – kezdte megható prédikálását az ideiglenesen a vidéki településen tartózkodó katolikus pap, mellyel azonmód maga mögé állította templomi hallgatóságát, nem úgy a hátsó padsorok egyikében helyet foglaló pártvezért, aki sűrű keresztvetések közepette, dúlva-fúlva hagyta el a szentélyt. Az aranyszájú szent mit sem törődve a halandó ilyen irányú értékítéletével, szó nélkül, bár szelíd izomrángások közepette folytatta:
   "A helyi betegeskedő atya panaszait tolmácsolom néktek akkor, amikor nyomatékosan felhívom a figyelmét minden, a veszedelmes sört rogyásig pofátlanul elfogyasztó hívőnek, mely szerint a sekrestye illemhelyét csak különösen megalapozott esetben használhatjátok. Aki indokolatlanul mégis megteszi azt, kegyetlen szankciókkal számolhat, elég hacsak Szent Bertalan bőrére gondoltok"  – mennydörögte, vastag mutatóujját az ég felé emelve. 
   Idegenként a háttérben húzódtam meg, éppen lefényképeztem volna ezt az illusztris társaságot, amikor felbuzgott alsó fertályomban a buzogni való. Puhán kezdtem ugrálni egyik lábamról a másikra, szökdécseltem a padok között, sziszegő ábrázatomat látva a hívek bocsánatért esedezve az a magasba vetették áldott tekintetüket, míg kievickéltem az első mellékhelyiségéig, ahol a szankció csupán néhány pénzérme leszurkolása volt. A pult mögött álló csapos, miközben opálossá törölgette a tiszta poharakat, öblös hangú szentbeszédében kitért a szemközti templom metamorfózisára:
   "Mert azt tudnotok kell, hogy az igazi papok fenn vannak az égben, ott hirdetik az Úr igéjét. Akiket itt a földön láttok, legyenek bármilyen mézesmázosak is, azok hamis papok, szellemek csupán. Aranynyakláncukon ott fityeg a narancs és a vörös szegfű."  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése